Miért kell(ene) az egyházaknak együttműködni az állammal? Nézzünk körül az elmúlt kb ezer év európai történelmében. Mi volt a lényeg, ha akár az “EGYHÁZ” (értsük ez alatt minden időben a R.Katolikus Egyházat) és az állam szövetségre lép
ett?
IV. Henrik (a Wikipédiából)
“Magyarország elveszítette függetlenségét akkor, amikor alkotmányban rögzítette a katolicizmust. Ideológiai állam jött létre, amely azt tekinti feladatául, hogy a katolikus vallás tételeit foglalja az állam törvényeibe, és azt erőltesse állami erővel a polgárokra…..Ezért a katolikus egyház nem egyéneket, hanem államokat térít. Az nem számít, hogy hányan járnak templomba, mert a befolyást az államon keresztül érvényesíti a katolikus egyház. Az egyéneket majd a katolizált állam katolizálja, mégpedig az állam szervezetébe beépített katolikus politikusok által. Ezek a politikusok nem saját világnézetüket akarják érvényesíteni önszorgalomból, hanem az egyházukat szolgálják, amellyel szemben nagyobb lojalitással tartoznak, mint a hazájukkal szemben…..a katolicizmus küldetése az, hogy uralkodjon a világ felett.”
http://nepszava.com/2012/10/velemeny/bartus-laszlo-a-katolicizmus-irja-a-torvenyt.html
A fő kérdés: cui prodest (kinek az érdeke?) Ha az állam akarja maga alá gyűrni az egyházat, vagy ha ez a folyamat fordítva működne? Ebben a kettősségben az egyéni szabadságjogok: a gondolat és lelkiismereti szabadság megvalósulása, szabad gyakorlása miként lehetséges? Ha ettől tennék függővé az egyházalapítás, vagy “csak” a gyülekezési jog gyakorlását?
Egyáltalán, ez az együttesen végzett munka miért fontos és kinek? Néhány példa megvilágíthatja a lényeget. Ne felejtsük el soha: a római egyház nem változik, csak a pillanatnyi érdekeinek megfelelően változtatja az arcát! Céljai között az első, hogy uralmát kiterjessze a földön élő minden emberre, hatalomra! Ahogyan az a középkorban is volt, bár a sikerre néha várni kellett. Róma nem siet, van ideje.
“Melyik impérium támaszt olyan igényeket Istennel szemben, mint a középkori pápaság? I. Leó óta..a pápák felvették a Pontifex Maximus címet. Ez volt a címük eredetileg a pogány főpapoknak a Római Birodalomban. Középkori hatalmuk csúcspontján jelentette ki III. Ince pápa, hogy ő Krisztus helytartójának tekinti magát ezen a földön,és ”amint a nap a Hold fölött áll,úgy áll a pápa a királyok fölött”. VIII. Bonifác 1294-1303) pedig már egyenesen követelte,”minden emberi lénynek a római pápa hatalma alá rendelését, mint az üdvösség szempontjából szükséges dolgot”. (Unam Sanctam bulla).
A középkori hatalmi politika minden erejével üldözni kell egészen a vérig azokat, akik ellentmondanak az egyház egyetemes igényének. Azok a máglyák, amelyeket az inkvizíció meggyújtott, és minden idők börtöncellái, a jézust követők egész seregének az életét kioltották.” (Siegfried Tobler: De a hetedik nap 122.o.)
A XX. század elején írta egy jezsuita páter (Bangha Béla) a következőket:
BANGHA BÉLA S. J.
MAGYARORSZÁG UJJÁÉPÍTÉSE
ÉS A KERESZTÉNYSÉG
Szent István Társaság
1920
Egyház és állam
Ha az állam a keresztény istenhit és erkölcs alapjaira helyezkedik, ez kettőt jelent: először, hogy intézményeiben, törvényeiben, egész eljárásában a keresztény istenhit és evangéliumi erkölcstörvény szabványait tartja szem előtt; másodszor, hogy szoros baráti viszonyt tart fenn a keresztény egyházzal s azt erejéhez képest teljes jogvédelemben s erkölcsi és anyagi támogatásban részesíti.
A kereszténység és a felekezeti kérdés
Természetes azonban, hogy amidőn az állam minden egyházat egyenlő jogvédelemben és támogatásban részesít, leginkább azt az egyházat kell szem előtt tartania, amely az országban a legrégibb és ezért mint «ősi, eredeti, alkotmányos hitvallás» ….külön történelmi jogcímekkel bír és amelynek az ország lakosai között legtöbb híve van. (A Clémenceau-féle tényleges mai Magyarország lakosságának statisztikája szerint az országnak 66.4%-a, tehát éppen kétharmada katholikus.)
Forrás: http://mek.oszk.hu/05300/05387/05387.htm#1
Egy pár évszázaddal előbbi történet az állam és az egyház harcáról/kiegyezéséről:
Amikor a Német-Római birodalom császára – IV. Henrik - nem akarta beadni derekát a pápának és birodalma területén egy másik hatalmi ág (az egyház) abszolút ténykedését megengedni, mi lett a sorsa? A lelkiekkel gazdagon megáldott pápa kiátkozta és ezzel a résen álló fejedelmeket ráuszította felettesükre. Akik akár az életét is kiolthatták volna, ha IV.Henrik ügyes manővereivel kihúzva a szőnyeget a pápa ravasz terve alól végül is meghátrálásra kényszerítette a pápát. Aki – bár elsőre látszólag győzött, – de ez pirruszi győzelem volt.Végül a császár szerezte meg a pápa – vagyis a saját - birodalmát, és nem fordítva. Az áldatlan harcoknak – amiben még volt kiátkozás-katonai manőverek..stb – a Wormsi konkordátum kompromisszuma vetett véget.
De az ellenkezőre is van példa. Amikor a pápai állam még sehol sem létezett, csak egy volt a több kis, állam kinézetű országocska között a XIX. századi Itáliában (a mai Olaszország csak a vágyak szintjén létezett még!) De már kibontakozott a középkori egyház lelki és fizikai terrorjával szemben az egységesülési vágy, a felszabadulás, amit részben a Garibald
i-Mazzini féle szabadcsapatok, részben pedig az észak-Itáliai katonai erők együttesen vittek diadalra, egyetlen uralkodó alatt egyesülve valódi országban, a mai Olaszországban, I.Viktor Emmanuel király – a haza atyja – vezetése alatt.
Ki volt ennek a folyamatnak az esküdt ellensége, aki utolsókig ellenállt? A PÁPA, aki veszni látta egyeduralmát, inkvizitoraival, katonáival, szerzeteseivel, hatalmas bevételeivel, kincseivel…együtt.
A staus quo ezzel az európai méretű “bel”háborúval helyreállt. A pápa 1870-ben a Vatikán önkéntes foglya lett, ahonnan csak a Mussolinivel kötött 1929-es egyezmény (konkordátum) “szabadította” ki és tette világhatalmi tényezővé, ezzel az a vita mintegy lezárult, hogy KI A NAGYOBB? 
(lásd Máté 18,1–20;).Most tehát a tényleges uralom kérdése a kormányokon múlik, mennyire adják át “együttműködéssel” az uralmat annak a kis országnak, ahonnan a világ keresztényeinek túlnyomó részét ténylegesen irányítják.
Ez a mindenkori tét, a lelkek (és a vagyonok) feletti abszolút uralom megszerzése és megtartása. Ez azonban sem a krisztusi alapszabályokkal, sem a polgári demokráciák alapelveivel nem egyezik meg. Krisztus az URALOM kérdésében több tételben is tudatta, hogy országának milyen alapokra kell(ene) épülni. Lásd az ADÓGARAS példázata, a szőlőmunkások, az irgalmas szamaritánus, a gonosz szolga, a királyi menyegző, stb.. példázatai meg még sok másik tanítás.
Végtére leszögezhetjük, hogy az a törekvés, hogy EGYETLEN EMBER kezében legyen a földi, vagy a mennyei ország összes kulcsa, amivel ha akarja bezárhatja, ha úri kedvének úgy tetszik, akkor kinyithatja az “ORSZÁG” kapuját, nem isteni eredetű, nem a bibliai elvek gyakorlata. Ennek megfelelően tehát az a két szféra: (földi királyság – kontra mennyei királyság) nem köthet soha szövetséget, csak békés egymás MELLETT élésre volna szabad berendezkednie. (Dénes Ottó)
2013. március 15. 168 Óra Online írása
Címkék: Washington Post alaptörvény demokrácia szankciók Orbán
Orbánék megsértik a demokratikus normákat
The Washington Post: Jöjjenek a Magyarország elleni szankciók!
- A The Washington Post szerkesztőségi kommentárban állapítja meg: az EU-nak és a NATO-nak nem szabad eltűrnie, hogy Magyarország az alapvető demokratikus értékeket veszélyezteti.
Az elemzés rámutat, hogy Orbán Viktor miatt már két éve megszólaltak a vészharangok, amikor a kétharmadot arra használta ki, hogy a saját kezébe összpontosítsa a politikai hatalmat, meggyengítse a fékeket és ellensúlyokat, korlátozza a sajtó, a vallási csoportok és a kisebbségek szabadságát. Az unió nyomására akkor valamelyest visszalépett. Most azonban a jobboldali populista még több piros zászlót érdemelt ki.
A minap szoros szövetségesét nevezte ki a jegybank élére, ennek hatására roham indult a forint ellen. Majd hétfőn az uniós vezetők és az amerikai Külügyminisztérium kifejezett figyelmeztetése ellenére keresztülvitte az alaptörvény módosítását. Európában most arra szólítanak fel, hogy függesszék fel a magyarok szavazati jogát az EU-ban, és vonják meg tőlük a 600 milliárd dolláros közösségi támogatás egy részét.
Orbán szóvivői kitartanak amellett, hogy mindez csak félreértésen alapszik. Bár úgy tűnik, ezen a területen van, amit érdemként a kormány számláján kell jóváírni, csakhogy az alkotmányos változtatások közül sok változatlanul kifogásolható. Például a házasság fogalma, hogy az egyházaknak együtt kell működniük az állammal, hogy kampány idején csak a közmédia sugározhat politikai hirdetéseket, valamint hogy a szólásszabadság nem veszélyeztetheti a nemzet méltóságát. Idetartozik továbbá a diákok röghöz kötése és a hajléktalanok kriminalizálása.
Az MSZP-t immár az alkotmányban nyilvánítják bűnös szervezetnek, ami a bírálók szerint utat nyit ahhoz, hogy egyes vezetőit politikai alapon fogják perbe. Martonyi János megpróbálta enyhíteni az aggályokat, Orbán Viktor azonban továbbra is harcias. Kijelentette, hogy Közép-Kelet-Európa országainak a saját politikájukat kell folytatniuk, nem kell tekintettel lenniük az unióra, nem kell odafigyelni mindenre, amit a brüsszeli bürokraták mondanak.
Az lehet, hogy ő nem figyel oda, ám az országot fel kell kérni, hogy változtassa meg azokat a rendelkezéseket az alaptörvényben, amelyekről az Európa Tanács megállapította, hogy sértik a demokratikus normákat. Ha a magyar fél erre nem hajlandó, akkor jöjjenek a szankciók.
Korábbi cikkeink a rovatban
Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Vissza a lap tetejére
Kapcsolódó cikkek
Címkék: alaptörvény, állam és egyház, államok térítése, Bangha Béla, demokrácia, együttműködő egyház, inkvizíció, Orbán, pápaság és császárság, szankciók, világuralom, Washington Post